Szevasztok! Mozgalmas heten vagyunk túl, főleg a szerdai nap ütött elég nagyot kicsiny orcánkba (a másnap nem különben nagyobb ütést mért reánk). Ugyanis szerdán ünnepeltük a jó öreg ír komák egy nemzeti ünnepét - igen St. Patrick napot. Igaz kicsit vegyítettük az ír ünnepet egy kis magyar-tarpai kultúrával (szilvával). Több szempontból is frappánsra sikeredett az az éjszaka, egy véletlen folytán felfedeztük Palota azt az arcát amelyet még nem ismertük. Történt ugyanis, hogy valamilyen okból kifolyólag járművünkről hamarább távoztunk, majd a séta opciót választottuk. Így hát elindultunk a sötétbe, egyszer csak egy igen félelmetes parkra lettünk figyelmesek, amelynek közepén egy hatalmas állat ágaskodott - ez egy szarvas szobor volt. Mondhatom valami feszélyező volt a levegőben, ezért meg is örökítettem. Kollégával konstatáltuk, hogy nem ismerjük még Palota minden zegét-zügát és nyugovóra tértünk.

A hétnek a második fele leginkább pihenéssel ment el, ami nem is csoda ha azt vesszük alapul, hogy a szorgalmi időszak hatodik hete volt és ez alatt nem kevesebb mint 24szer kellett nyolc órára bebattyognom a főiskola folyosóira ! ! !

Ezzel búcsúzom is, további szép estét mindenkinek ufffff.

Utó irat: azért ezt a címet adtam, mert valamiért kezdem úgy érezni, hogy kezdek sínen lenni. Gondolom a jó idő megjelenése és sál elvetése igen csak sokat nyom ilyen szempontból a latba :)